Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XIII. fejezet

rendesen sokkal tartósabbak, s hitványabb földdel is beérik ugyan; azonban roszabb oldaluk is megvan: halkabban nőnek mint a beleük ojtott nemesfa, s innen van az, hogy ojta-hely alatt vékonyabbak maradnak, s e szerént, kivált szálasfák alanyaiúl (vagyis talap, ál-törzs, Sujet, Subject, Unterstamm) nem a legalkalmatosbak; és minthogy fájuk szövege is keményebb, sűrűbb, s finomabb, az ojtás sem olly biztos sikerű - mint a szelíd gyümölcsökröli magonczoknál.

Alma- és körtvemagvaknál arra kell leginkább vigyázni, hogy ezek olly gyümölcsökbül gyüjtögettessenek, mellyek egészséges, erős s vidám növésű, s szép nagy bokrétáju fákon termettek, s mellyeknek fájok szilárd, virágaik a keményebb időjárást is kiállják, s jó, jeles gyümölcsöt termenek. Sindevész, beteges fároli gyümölcs magvából, hasonló betegségre hajlandó magoncz származik. - A finomabb fajokból vett magvak, minők p: a,fejedelmiek’ (Reinette) pepping, borsdorfi almák, s becses ,vajkörtvék’ st., külön gyüjtessenek, és külön-külön vettessenek, mert ezek halknövésü vadonczokat, - leginkább törpefák alapjaiul használandókat, - szolgáltatnak. Van a vadalmák közt egy faj (a franczia „Douicin”-nek nevezi), melly a közönségesnél nagyobb-, s édeses izű gyümölcsöt terem, s mellyek magvai különösen nagyok és szépek, - ezekből neveltetnek a legszebb almavadonczok. Körtvék közül pedig legbiztosabban kelnek a ,vaj-körtvék’ magvai, s ezek adják a legvidámabb, legerősb vadonczokat.

396