Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XIII. fejezet

XIII. FEJEZET

Tóthfalusi Miklós :

A MAGYAR GAZDA MINT KERTÉSZ

(1847)

Gyümölcsbarát 2. Maggyüjtés.

Azoknak eltartása vetés-idejökig.

75. §. A magnak tökélyesen kifejtett-, érett-, ép- s egészségesnek kell lennie. S ilyent csupán csak ép, egészséges, szép s tökélyesen érett gyümölcsből kapunk. A jó s egészséges mag mindenkor nehezebb s teljesebb a roszs romlottnál. Különösen nagyok s nehezeknek kell lenni az alma- és körtvemagoknak, s amazok héja barna, emezeké pedig csaknem fekete legyen; ránczos, összezsugorodottnak pedig épen nem szabad lenniök. Cseresnye, szilva, s a többi csontár-magvak pedig ne sápadt- s halványok, hanem sötétebb szinűek legyenek, s ha vizbe vettetnek, el kell ülniök (ezen, viz-próba’ az almárokra is áll). A diók nagy s telibélüek, vékony héjuak és sárgás hártyával beburitvák, - mogyorók barnásak, a gesztenyék pedig sima, fényes s barna bőrűek legyenek.

76. §. Vadfák gyümölcseinek magvaiból növelt magonczok

395