Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XII. fejezet

egész kúp vagy töltés - a trágya felett fekvő - földjét, s annak felszínét, a palánták tövéig, félig rothadt mennél feketébb trágyával i-i l/2 hüvelyknyire boritjuk be. Ha az indák a harangok széleit elérik, ásóval munkáltatik meg a táblaföld, gyökeret és követ kihányogatva, s ha a föld keménysége megkívánná, még a kapát is segítségül véve, mert a föld munka e kezeléssel be lévén végezve, ennek tökéletesnek kell lennie. Végül a táblaföld is szintúgy, mint elébb a kúpok és töltések, i-i Y2 hüvelyknyire trágyaréteggel borittatik be. Ezentúl a gyümölcságyakat csak öntözni, szorgalmasan gyomlálni, és a rőfnyire nyúlt indákat gamókkal le kell peczkelni, a félnagyságra nőtt gyümölcsöket pedig leveleiből kitakarva tégladarabokra állítani, óvatosan, hogy se a gyümölcsöt, se a palántát meg ne sértsük, erre félölnyi hosszúságú deszkát használva, hogy a felásott földet össze ne tapossuk.

A chitonak művelése több óvatosságot kíván. Eddigi válfajai nagyobbára kicsinyek és gyöngék lévén, a földet alájuk igen szorgalmasan el kell készíteni. Hidegföldbe magot dugdosni szándékozván, a fészkeket nemcsak ásóval, hanem kapával is munkáltassuk még, sőt mint Sicule kertész tudósítása szerint (1. Jacquin monographiáját) Malagában szokás, mindkét kézzel rögöt, és nagyobb trágyadarabokat szétmorzsolva s jól egymással keverve. Első kapáláskor közel ne járuljunk a tőhöz, mert a palánták rövid gyökereket hajtván, ha cserepes a föld, azon rögöcskét, melyen a palánta áll, könnyen felforgathatjuk.

391