Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XII. fejezet

Az indák is, kivált eleintén igen töredékenyek, úgyhogy durvább érintéseiktől eléggé nem óvakodhatunk.

A kúpokon és töltéseken való harangok alatti dinnyeművelést Loisel (Marquis Clermont-Tonnére kert-igazgatója) külön monographiájában irta le, mely németre is le van forditva. Az útmutatás jó, de lényegére nézve nem uj, mint hirdeti, s azon módon, mint előadja, homokfoldön nem eszközölhető. Másfél lábnyi magas kúpjaimat, itt Pesten, a rákosi homok Saharájában, elhordta a vihar, magostul, minekelőtte kikelt. Kúpok és töltések, mint mondám, csak agyagföldben alkalmazhatók. Ez esetben nyirbálhatjuk a folyásokat is, először: mikor a harangok széleit elérik, másodszor: midőn a kúpok felére leereszkednek, harmadszor: midőn aljukig leértek. Ha még azontúl is folynának, ezt negyedszer is ismételhetjük. Ily esetben az indák lepeczkelése szükségtelen. Én azonban, ámbár ezt igy megkísértem, agyagban is inkább kevésbé magosra emelném kúpjaimat, vagy a töltéseket, csakhogy indáikat nyirbálnom ne kellessék. Mikor tettem, tömérdek gyümölcs volt rajtok (egy két töves kupon 25-36 példány ért meg), de nagyon megaprósodott.

18. Dinnyeevés.

A megért dinnyét evés előtt pinczébe kell tenni, hogy meghűljön. A téli dinnyét (sárga és görög) félértében levágva, hálóba vagy gyéren szalmába takarva kell fel392