Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XII. fejezet

vannak vagy keletkezhetnek művelése által jelesek is, csak óvjuk meg a sárgával közlekedéstől, máskép sajátságait meg nem tarthatja és sem savanyu, sem édes nem leend.

Hasselquist és Gmelin magasztalólag szólnak a keleti cucumis chatéről. A mi chitonk nem származik keletről, legalább nem közvetlenül, s eddigelé magasztaló emlitést nem érdemel. Amman másféllábnyi chatékről beszél; a mi szóbahozott gyümölcsünk pedig eredetileg kicsiny, rajza szerint egy belga kertészeti folyóiratban, - melyet látni szerencsém volt - ökölnyi nagyságú. Ha a chito a cucumis chate, úgy látszik, nyugotról nem a legkitűnőbb faját nyertük; de mindez hátra nem tarthat további kisérletekről. Savanyúsága hőségben nemcsak kellemetessé, hanem egészségessé is teszi, s az idén termesztett négy válfajok közt egy megérdemli, hogy a próbákat jövőre ismételjem. Ez egy kis hosszúkás fehérhéju és bélü dinynyécske tiz vonallal héján. Ize kellemetes, édessavanyu, de élvezni kell időben, s ez nem tart oly sokáig, mint a sárgadinnyénél, s azontúl édességét és savanyúságát vesziti s izeden. Ellenben úgy látszik, korábban érik, mint a sárga s igen termékeny. Magva kicsiny, de azért ne hagyjuk magunkat elcsábittatni, indái oly hosszúra terjednek, mint a sárgáéi, s azért művelésére nem kevesebb tért kiván; egyébiránt szintazon módot is, csakhogy fészkét jobban megművelt földben kell elkészítenünk, a magot csekélyebb mélységre vetnünk (nem egészen x/2 hüvelyknyire) s a kicsirázott palántát nagy óvatossággal kivált először megkapálnunk, mert ekkor még igen kicsiny

385