Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
XII. fejezet
még nem hágtak, mert Jacquin szerint, mely véleményhez magam is csatlakozom, az igazi keleti dinnye még a cantalupot is felülmúlja, csak hogy még eléggé nem ismerjük, leghíresebb fajait még meg nem honosítottuk, s ha teszszük is, nem úgy termesztjük, mint hazájukban, mi által e dinnye elváltozik. A keleti dinnye, mint mondám, ritkán sárga bélü, rendesen fehér vagy zöld, s e szin e szerint kedvezőbb éghajlatnak eredménye lévén, innen magyarázható, miért a fehér vagy zöldbélü sárgadinnyék nálunk is rendesen jobbak a sárgabélüeknél. Jobbak továbbá a kisebb fajok a nagyoknál, s ezek termesztésében nyereség sincs, mert a kis fajból számra még egyszer annyi terem, mint a nagyból. Jacquin monographiájában 88 válfaját irta le a sárgadinnyének, s rajzaikat is közli. Ha azt hiszi, hogy e számmal a sárgadinnye válfajait teljesen elősorolá, nagyon csalatkozik. Ennyi teremhet Páris körül, nem akarom mondani Francziaországban, a többiről szó sem lehet, mert hiszen dinnyészetem folytában magam is legalább kétszer annyi válfajt próbáltam már meg, s évről évre még mindig újakat próbálok. Leírásából s rajzai által azonban legalább megtudjuk, minő dinnyéket termesztenek a párisi kertészek s a francziák általában, s ezt tudni jó, mert meg kell vallanunk, hogy a francziák a kertészet magas fokán állanak. Honunkban a sárgadinnyék inkább a felföldön termesztetnek, mert ott a görög nem igen diszlik, midőn ellenben a görög az alföldön előszeretettel müveltetik s nagyobb 380