Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XII. fejezet

kiterjedésben szolgál, mint a sárga, kereskedés tárgyául. Tapasztalásaim szerint nem lehet ugyan állitani, hogy honunk éghajlata és földje a dinnye egyik nemét a másik felett pártfogolná, s mégis azon tény tagadhatatlan, mikép nálunk egyetlen egy hires sárga-dinnyefaj sem létezik, midőn ellenben a hevesi, sámsonyi, csányi görögök, a jászkun fehérbélü takácsdinnye stb. előkelő hírnévben részesülnek. Többet mondok: én sok évi kisérleteim után egy kitűnő honi sárgadinnye válfajra sem tudtam szert tenni, midőn ellenben sok olasz, kisázsiai, sőt perzsa görögdinynyét megpróbálván, azokat hevesi dinnyéinkhez hozzá sem hasonlithatóknak találtam, ugyan hogy most, midőn termesztett sárgadinnye válfajaim kivétel nélkül mind külföldről származnak, az egy tőlem állandóan müveit görögdinnye válfajom hazai, pár barátim szívességéből a fegyverneki pusztáról származó. Okát e roppant különbségnek a sárgadinnyék vegyes termesztésében helyezem, Hevesen, Sámsonyban, Fegyverneken, kivált csak egy válfajt termesztenek, jó földben, jó éghajlat alatt jól művelve, s a gyümölcs el nem korcsosodik, hanem állandóan megtartja jelességet, mire a termesztők ügyelnek is, mert terményeik hire eszközli jó áraikat s kelendőségüket. A sárgadinnye ellenben messzibb helyre el nem vitethetvén, s ennélfogva oly terjedelemben, mint a görög kereskedési czikke nem emelkedhetvén, oly szorgalommal nagyban nem is müveltetik s vegyesen termesztve évről évre mindinkább elkorcsosodik a helyett, hogy nemesülne. A külföldön ellenben kivált a sárgadinnyék híresek, ilye-381