Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XII. fejezet

legalkalmasabbak. A bokharai görögdinnyék is jók s ha­­sonlólag iszonyú területüek, úgy hogy egy húsz embernek is elég, kettő pedig egy szamár terhét képezi.” És ki hinné, hogy ezeknél még jobb dinnye is létezik! Bokharától keletfelé, a most úgynevezett chinai Turkes­­tanban, fekszik a régi Ferghana (most Kokhand). Euró­pai utazó ide nem jutott még, de birjuk ez ország leírá­sát Suhan Babértól, a nagy mongolok trónja megállapi­­tójától. „A bokharai dinnye, mond ezen nagy ember, katona és gyümölcsbarát dzagatai nyelven irt emlékiratá­ban, méltán hires, de azt, mely Ferghanában, különö­sen Akszikati tartományban terem s Mir-Taimurinak neveztetik (prof. Repiczky szerint annyi, mint dinnye­király) még jobbnak találtam.” Ez volna tehát ezen egé­szen competens biráló szerint a világ legjelesebb diny­­nyéje és kétségkívül az, mely neki egykor Delhibe kül­detve, őt, mint maga mondja, evésekor könnyekre fakasz­totta, mert gyermeksége hazájára visszaemlékeztette, hon­nan igen fiatal korában, két nagybátyja által és az uzbé­­kektől nyolcz éves harcz után kiszorittatott. Afrikát, legalább belsejében, még nem ismerjük oly tökéletesen, hogy az ottani dinnyékről szó lehessen. Aegyptomban sok terem, a savanyu izü is (Cucumis chate, melyről utóbb) s Hardy a Colonie pepimére igaz­gatója Algierban nem birja egyik barátomhoz irt levelében a tőle kirekesztőleg termesztett cantalup Prescott jóságát eléggé dicsérni, mi végből trés bonnak is nevezi. Amerikában a nyugotindiai dinnyék híresek. 372

Next

/
Thumbnails
Contents