Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XII. fejezet

legalkalmasabbak. A bokharai görögdinnyék is jók s hasonlólag iszonyú területüek, úgy hogy egy húsz embernek is elég, kettő pedig egy szamár terhét képezi.”

És ki hinné, hogy ezeknél még jobb dinnye is létezik! Bokharától keletfelé, a most úgynevezett chinai Turkestanban, fekszik a régi Ferghana (most Kokhand). Európai utazó ide nem jutott még, de birjuk ez ország leírását Suhan Babértól, a nagy mongolok trónja megállapitójától. „A bokharai dinnye, mond ezen nagy ember, katona és gyümölcsbarát dzagatai nyelven irt emlékiratában, méltán hires, de azt, mely Ferghanában, különösen Akszikati tartományban terem s Mir-Taimurinak neveztetik (prof. Repiczky szerint annyi, mint dinnyekirály) még jobbnak találtam.” Ez volna tehát ezen egészen competens biráló szerint a világ legjelesebb dinynyéje és kétségkívül az, mely neki egykor Delhibe küldetve, őt, mint maga mondja, evésekor könnyekre fakasztotta, mert gyermeksége hazájára visszaemlékeztette, honnan igen fiatal korában, két nagybátyja által és az uzbékektől nyolcz éves harcz után kiszorittatott.

Afrikát, legalább belsejében, még nem ismerjük oly tökéletesen, hogy az ottani dinnyékről szó lehessen. Aegyptomban sok terem, a savanyu izü is (Cucumis chate, melyről utóbb) s Hardy a Colonie pepimére igazgatója Algierban nem birja egyik barátomhoz irt levelében a tőle kirekesztőleg termesztett cantalup Prescott jóságát eléggé dicsérni, mi végből trés bonnak is nevezi.

Amerikában a nyugotindiai dinnyék híresek.

372