Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XII. fejezet

Európában Török, Görög és Spanyolországok birnak dinnyetermesztésre a legkedvezőbb éghajlattal. Legkitűnőbbek a valenciaiak (Spanyolországban), a maltaiak és a görög szigeteken termők.

Honunk déli határai nem terjednek ugyan a 45 szélességi fokon túl, azonban az alföldi sik fekvésére s földjére nézve dinnyetermesztési tekintetben páratlan Európában. Ott, mint kiki tudja szabadban és nagyban termesztetik a dinnye, kivált a görög, mely előkelő szeretetben részesül. Hol a szőlőtermesztés véget ér, nálunk is mesterséges módokhoz folyamodnak, melegágyakhoz. Az üvegharangok alatti termesztés kivált Francziaországban honos, a mezőn is. Nálunk, magamon kívül, aligha sok próbálta, ellenben melegágyakban messze éjszakfelé termesztenek dinnyét, itt ott még Árva, Thurócz és Liptó megyékben, s a czárnak ily módon még muszka Finnlandban is.

2. A dinnye természetrajzi tekintetben.

Hazánkban négy faja termesztetik a dinnyének: a sárga dinnye (cucumis meló), a görögdinnye (cucurbita citrullus), a savanyu dinnye (cucumis chate) és a szagos dinnye (cucumis dudáim). E két utolsó eddigelé csak kedvelőktől, a két első nagyban.

Mint látni, Linné a sárga és görögdinnyét különböző nemekhez (genus) számitá. Okén ellenben a görögdinnyét

373