Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XI. fejezet

Ez az oktál egészen feneketlen karikákból, és egy púp­ból, vagy kas tsútstsából vékony dróttal összekötött kas, a’ Riem fertályos kassaiból szármozott, és most kezd lábra kapni. Jobbnak látszik a’ fertályokból össze állított kasoknál: mert könynyebb a’ méhnek két három ’s több oktált megtölteni, mint két, három fertályt, és a’ Méhész is bizonyosabban, és ártatlanabbul elvehet egy oktál mé­zet a’ méhektől, mint egy fertályt. Az íllyen kas azértis jó: mert feneke egy karikának se lé­vén a’ méhek a’ felső léphez ragasztják az újat, és ez nékik tetszik: de nehéz a’ kastól elmetszeni: a’ kasnak a’ púp­ját azonban levenni igen könnyű. §• 146. Minthogy tehát sem az elaltatással, sem a’ karika ka­sokkal nem lehet azt egészen keresztül vinni, hogy az igen gyenge vagy vén kasokban való méhek ne füstöltessenek, kivált a’ mostoha esztendőkben, a’ marad hátra 1) . Hogy a’ méhész a’ késő rajokat verje az Anya-ka­sokra viszsza, és annál inkább, mentői jobban tapasztalja az esztendő soványságát vagy hidegségét már a’ rajzáskor. 2) . Ha pedig még az első rajokat is látja, hogy nintsen soknak elegendő takarmányja, vagy füstöljek, vagy verje­­fel. A’ felverés sipkásan, kesztyűsen, és füst, vagy fetsken­­dezés közt esik meg. így a’ méhek le nem öletnek, hanem a’ méz éjjel kiszedetik, és a’ bogarak jóllakva a’ magnak hagyott kasokba sokszor bebotsáttatnak; kivált ha a’ mag­364

Next

/
Thumbnails
Contents