Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XI. fejezet

nak valót annak helyére teszed kevés órákig, a’ mellyekből épen a’ mézet metéled. Nappal ezt nem jó tenni: mert az egész méhház kirohan. Erre nézve még éjjel is, mikor a’ felverés foly, bekell a’ magnak valóknak szájját dúgni, az egy népesítendőn kívül.

§• *47-Később őszszel a’ Magnakvalók telelni el rakatnak. Az elrakás ezen a’ lábon áll:

1) . Kasok közzűl, tsak mentői kevesebbet kell helyéből elvinni, és jobb azokat tsak öszszébb nyomni: mert a’ méhek bizony télen által se felejtik el, hol volt a’ helyek, és ha helyeken tavaszszal más kast találnak, darab ideig azzal viaskodnak.

2) . Az elrakáskor vastagon kell a’ veszsző kasokat tapasztani, trágyából, hamuból, és marhaszőrből tsinált kenőttsel: sőt egérkövet keverni bele, az egerek ellen épen nem árt.

3) . A’ kasok szájját sokképen intézik a’ Méhészek. Némellyek egészen bétapasztják. Mások egy kis szellőző likat hagynak rajta. Ezt én mind megpróbáltam, és egyiknek se tapasztaltam se hasznát, se kárát. Az is hijjába-valóság, hogy sokan a’ padot a’ kasok alatt ki likasztják a’ végre, hogy a’ szemetet, és döglött méhet, vagy sok ki esik magától az igaz: de mikor a’ méhek a hideg előtt öszsze tsomókáznak, szemetet hányni ugyan le nem jőnek; sőt mézet enni sem: és igy haszontalan a’ likhagyás, néha pedig, és némelly nem gazdag kasoknak káros is, mert hidegít.

365