Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XI. fejezet

mód, a’ melly által őket eledel nélkül is kilehet teleltetni? hogy így az egész gyűjtemény a’ Gazda nyeresége legyen.

A mi az első kérdést illeti, azt mondom, hogy igenis meglehet őket heréim ezek alatt a’ feltételek alatt:

1) . Ha a’ méhek a’ kasok alá tett karikákat is megtöltötték: a’ felső kast le lehet venni, és könnyen: mert itt illyenkor 20-30 bogár alig van: és ekkor a’ méhet se kell lefüstölni: de én ezt 20 esztendők alatt tsak 1810. és 1811-ben értem.

2) . Ha a’ kas tele van, és egy karika, vagy ha ebben tsak három font méz vanis, a’ karikát mézestől ellehet venni, és a’ kas bogarastól megmarad. Ezt háromszor értem, t.i. 1802-ben 1806 és 1812-ben.

§■ 145-A’ második kérdésre nem az adott alkalmatosságot, hogy a’ méheket jóságokért megölni nagy háládatlanság; mint a’ fösvénység. Az igaz, hogy ez nemis volna bolondság, ha véghez lehetne vinni. Már jó ideje, mióta annak feltalálásán a’ Gazdák fejeket törik. Hlyen találmány a’ méhek elaltatása is. A’ mellyet legelsőben a’ Celli Királyi gazdálkodó társaság tudósításainak II. kötetjében a’ 92. levelen találunk.

A’ mit Vestphál a’ méhek elásásáról ír 1776., a’ Magyar méhészeknél régen tudva volt. Az emberek Békés, Berény, és Debretzenben nem emlékeznek arra, mikor kezdették ők a’ közép jóságú kasokat, mézestől, bogarastól, száraz homokba elásni, és szalmával vastagon körűltapodván el361