Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XI. fejezet

Ha tsak a’ méh’ kedvéért termesztenék valami plántát bőven, melynél nyomorúltabb vis’gálódás ritka lehetne; úgy, sok másféle plántát ide raknék a’ méhtakarmány’ sorába: mert, egy nyilás nyúlrekettye (genista tinctoria) például, el tud tartani 9-10 bodon méhet, minden más eleség nélkül; de semmi más haszna nintsen, hanem kosár lessz abból. Most, mint lótakarmányt, nagyon dítsérik.

Nevezetesen szeretik még a’ méhek ezeket: Báránnyelv vagy Boragó, Melissa, Levendula, Majoránna, Kakukfű (Thymus), Bas'alikom, Borsfű, Sálya. Nem győzik a’ régi legjobb méhes gazdák a’ füveket eléggé dítsérni (Comumella IX. könyv IV. fejezet). - A’ fák között is vannak nevezetesebbek, mint a’ Vad-gesztenye-, mondola-, birsalma-, mogyoró-, berekenye-, galagonya-, körtvély-, alma-, tseresznye-,fűz-, tengeri-szőlő-, sóska-, éger-, nyár-, nyír-, jegenye-, fenyő-, tölgy-,som-, disznó-tövis-, tsipke-, minden makkos-, terpentinásfenyő-, ’s több fa- és fűnemek. A hársfát magát, méregnek tartják. - Nézd alább, 146-147 lap.

54- §•

Talán egy legszükségesebb, és tapasztalásom után, igen hasznos dolgot írok le, ha itt, minden bőlts Mezeigazdát, a’ ki tselédet tart, eszméltetek némely tudatlan, de rend szer ént jó szívű tseléd’ nevettséges, ’s egyszersmind hasznos babonájára. - Minden íllyen, marhával vagy szelíd állattal bánó tselédről van a’ szó, áltáljában. A’ kotsisról elmondtam ott, a’ hol kellett, az ő mesterségét; a’ tehenészről, juhászról, ’s a’ többiről a’ magáét.

356