Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XI. fejezet

gazember keverne az eladó méz közzé úgy, mint én láttam, sőt megszenvedni kéntelen vóltam.

Hogy a’ fellj ebb említett hosszas bő legelő miatt való feledékenységből a’ burkokban kár ne essen: szükséges vigyázni, és az ollyan, másképp kívánatos környűlállásokban, szükséges az íllyen mohon dolgozó sereget a’ jukatsos bádogajtóval minden harmadnap’ bérekeszteni, hogy a’ kölykök után lássanak; ’s egyszersmind elíjjedevén a’ még üres ketretzek’ sokaságától, mintha azokat tele nem tudnák azon idén hordani, kénteleníttessenek azokban fajzatot szaporítani; mely tanátsokozásban, kéttségkivűl az anyának lessz leghatósabb voxa.

Hogy a’ mérges harmattól egész Megyékben vagy Tartományokban közönséges méhdög támodhatna, azt mondják, ’s én nem hiszem addig, míg nem látom; jóllehet, e’ sem éppen ollyan lehetetlen nfnt, 2-szer 2=3. Hogy egynéhány úgy jár, az meglehet, mikor sok büdös köd jár, ’s az a’ fűre leszáll; a’ szarvasmarhának sem kedves eledel ez, kivált’ a’ juhnak. Ha veszi észre az ember; hogy egynéhány méhnek a’ fara’ hegyi; a’ hol a’ méreghójag van, dagadt; adj on nekik enni mézes j ó bort.

Némely méhnek a’ két szarva között terem valami borzas bokor, rajeresztés’ tájban, mellyet osztán ők egymásról leszakasztanak. Ezt’, valami nyavalyának nevezhetné valaki: de, ettől a’ méhnek semmi baja nem következik, azt mondják a’ tapasztaltabb méhészek.

Van egy köles szemnyi forma veres bogár, mellyet néha a’ méhek’ hátán lehet látni hellyel-hellyel, kivált’ a’ né346