Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XI. fejezet

pétién méhek között. Ezt a’ Méhészek tetünek nevezték, jóllehet közel 1/20 résznyi nagyságú mint a’ méh maga. - Tsak jó ép, egésséges, népes, gazdag méhet tartsunk, a’ mennyire hatalmunkban áll, ’s annak jól gondját viseljük; igen ritkán kell orvosság a’ méhnek: a’ tetütől ne félljünk; még ez egy kast sem pusztított el soha.

A’ polyabeli méhdög után legútálatosabb a’ méh’ nyomorusági között, az a’ tsömört szerző otsmány féreg vagy pondró, mely a’ lépesméz között szokott, valami fejéres pókháló formában kikelni. Miólta én ezt láttam, és hogy hova tette azt Hersits, mikor a’ méheket ősszel felbontzolta vagy felverte, azólta, nem ettem én vett mézet, nem is eszem míg élek, ha tsak az éhhelhalás nem kénszerítene. Ezt a’ férget másképp’ mojnak híjják (a’ Régiek is); fejér, barnás fejű pondró, - útálatos állat egyszóval, mely egy fejér és fakó tarka szárnyú, vastag testű pillangónak (scarabaeus) a’ tojássáboli szokott kikelni, mikor ez az estvénként kóborló pillangó a’ bodon’ jukán bátran bémegyen, (mert a’ strásák félnek tőlle, ’s azomban nem is könnyen bírnának vele) és a’ lépet ’s bodon’ óldalait, szegeleteit, a kosárkortz’ vákánnyát, kivülbelül össze tojja tojjással. - Az íllyen pillangóval, mely májvavirágzáskor van divattjában, furtsán bánik Columella. Kapja, egy keskeny, mély rézedénybe, mely belőlről szép villogó fényes (szűk tserépedény is jó), egy rövid égő gyertyát teszen, és a’ méhkasok közzé teszi estvénként, alkonyodás után. A’ pillangó mind ára megyen, ’s addig őgyeleg a’ láng felett, hogy leperselődik. Hlyen rút férget találtam

347