Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XI. fejezet

XL FEJEZET

Pethe Ferentz: Méh-tenyésztés (1816)

46. §.

A’ méheknek szintúgy esik nyavalyások, mint más majorságbeli állatoknak. A’ farkasnak is, mely másképp’ orvosa magának, kéttségkivűl több nyavalyája esne, mihelyt őtet istállóra fognék; mely tsak ez által is már mesterséges tenyésztetéssé válna. Az erdei méheknek ritkán kell Doctor, mert elvégzik magok a’ természettel minden ügyöket: a’ mi szerentsétlenség rajtok eshetik, az, holmi ellenségeitől következik inkább, mint az életek’ módjának fojásától, mely szerént azt betegségnek lehetne mondani. Tartsuk a’ majorságbeli méheket azoknak természetesekhez szabott módon, minden különös erőltetés nélkül; ritkán lessz ollyan szerentsétlensége, a’ mellyet betegségnek lehetne mondani; hanemha maga szerez magának nyavalyát, a’ rósz időbeli kijárással, de kivált’ a’ mohon való faldoklással, korán tavasszal, melyről mindjárt szóllok. Ellensége, van minden állatnak a’ világon. Jó erős nép, sok méz a’ méheknek tsalhatatlan praeservativájok, és patikájok; a’ jó gondviselés, melyre az erdőben szükségek nem vólna, Orvosok. Ha ezek megvannak, ne féltsük a’ méheket mástól, hanem tsak az ellenségeitől, vagy is in341