Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

X. fejezet

a’ fövenybe helyhezhetik. Úgy száz esztendőkig is meg tartják az erejeket, és édességeket. A’ külső levegő a’ Buteliából ki záratva lévén sem forradásra, sem pedig a’ felső kotsikázás, és a’ menydörgések által meg mozgattatott föld, vagy levegő belső mozgásra nem inditja, sem egyéb veszedelmes gőzölgések hozzája nem férhetnek. A’ föveny a’ meg kivántató hideggel környékezi azokat. Semmi ki párolgások nem lesz, és azért a’ töltelék sem szükséges, sem az ereje ki nem gőzölög. Bátorságban lesznek a’ meg olvasott, és bépetsételtt Buteliák a’ szolgáknak nyalánkságától, és a’ kultsárok más alá való borral meg nem tölthetik. A’ seprejeknek hasznát lehet venni, azt akár a’ vászonyból tsináltt Zsatskón által le szivárogtatván, vagy ki préselvén, és azután az itató papiroson, vagy a süveg zsatskón által botsátván, akár égett bort égetvén belőle, vagy más közönséges bort töltvén reája. De az ollyan söprűre töltött bort, ha a’ seprűvel nem egy idejű, hat holnap alatt meg kell innia; mert azután meg eczetesedik. - Azomban a’ Hegyallyai borok jó pinczékben tartatván, jó magok idejebéli borokkal töltetvén, a’ seprűn még jobban meg állanak. A’ büdöskő virága (az Anschlag) a’ tsinált boroknak épen veszedelmes, és savanyúságra inditja azokat, a’ közönséges borokat pedig az asztali italra, és a’ kortsmákra lehet anschlagolni: de ezek is ez által az izeket vesztik, es sokakban mejj égetést okoznak. Tsak természetesen legjobb a’ Hegyallyai bor, nem kell annak czifra, különös mesterség, tsak a’ jó gondviselés; mivel ezen természet javával minket boldogító Magyarok Istene adott a’ Hegyallyai

336