Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

X. fejezet

V. Tzikkely.

A’ boroknak meg tartásáról.

A boroknak gondos meg tartása teszi a’ jó bort. Azoknak meg töltésében sokan hibáznak. Az első, és a’ második töltelékjét az új bornak, a’ mennyire ki tellik, sajtólásból kell meg adni. Mert ennek nintsen sepreje, és azért ha tsak a’ seprűs borral öszve nem kevertetik a’ sajtólás, izetlen, keserű, és veresses színű; ellenben ha más seprűs borral elegyittetik, annak, gyökeret, és fűszerszámos erőt ád, maga fűszerszámos részetskéjivel, mellyek a’ szöllönek hártyájából, szárából, és magvaiból ki ázván, ’s ki préseltetvén közötte találtatnak. Azért már szüretkor meg kell jegyezni a’ sajtólásokat, vagy pedig mindjárt azokat a’ seprűs musttal öszve kell elegyíteni. Az első, és a’ második törtelékjét az új bornak, fel fenekeltetvén egy végén a’ töltelék, és jól fel kavartatván, kivált ha az sajtólást, seprőstől elegyítve lehet meg adni, de a’ következő töltelékeket káros is, ártalmas is a’ seprűs borral tölteni, hanem tsak a’ szín bort kell a’ töltelékre fordítani. Mert a’ seprű tsak salakja a’ bornak, és a’ vévő is tsalattatik, ha a’ szín bor helyett sok seprűt vészen. Lehet a’ seprűnek másképen is jobb hasznát venni, azt égetett bornak ki égetvén. Azomban a’ következő törmelékekben mindég szorgalmatosán kell arra vigyázni; hogy a’ bor a’ javával, ’s egy idejű borral töltessék meg. Mert akár ó bort töltsünk meg az újjal, akár újjat az ó borral, mind a’ két esetben a’ meg töltött bor új, és egymással ellenkező forradásra indul, és a’ tsi-334