Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

X. fejezet

sével nálunk kevés hasznát veszik; sokkal hasznossabb vólna abból, mint a’ Duna mentében szokás, pálinkát fó'zni. Bőven, és jó pálinkát ád a’ törköly, azért a’ kifőzésének módját is rövideden le Írjuk. - A’ ki sajtóltt törkölyből hogy jó, és sok pálinka légyen, szükség azt elébb kapákkal széjjel vágatni, meg morsoltatni, és vagy kádokra, vagy hordókba, vagy a’ borháznak fedele alatt ki ásandó, ’s deszkákkal ki bélelendő vermekbe kótissokkal keménnyen bé verni, és a’ tetejét agyaggal jól bé mázolni. A’ kád nagyon romlik vele, a’ kiásott verem a’ borházban alkalmatlan, és nem is lehet úgy deszkákkal ki bélelni: hogy a’ levegő által ne járja, tehát az eleje is a’ levegő által ki hajtatik, ’s el oszlattatik, de azon alkalmatlanság is van mellette: hogy a’ ki égetésre távúlabbra vinni nem lehet. Legjobb tehát az ótska, és bornak már nem alkalmatos hordókba fellyebb irtt módon tömni, ’s azokat az agyaggal jól bé mázolni. Úgy a’ levegő által nem járja, az edény úgy is nem nagy árú, ’s több esztendőkre e’ végre használandó, ’s az által vitele akár hová könnyű. - Az úgy meg tömetett törkölyt a’ következő Februariusban, Martiusban, vagy legfellyebb Aprilisben ki kell égetni e’ képpen: hogy a’ hordóról az agyag le szedetvén a’ pálinka főző fazékba a’ törköly el morzsolva tétessék, arra meg kivántató viz öntessék, azzal jól fel kavartassék: hogy a’ pálinka főző fazékhoz ne égjen, és ne ragadjon. Ezen ki folyó nedvesség másodszor is a’ főző fazékon által eresztetvén, jó, erős, és sok pálinkát ád.

333