Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

X. fejezet

Készülhet Muskatal bor is: ha a’ Muskátal szöllönek ki nyomván a’ levét, tsupán tsak a hártyáját, mellyben áll az illatja, ollyas Zsatskóba tömjük, hozzá teszszük a’ Bodza virágot, Badiánt, s az öszve tört Koriandrom magot, ’s ezen zsatskót a’ még forradásra nem indúltt mustba, és hordóba botsájtyuk: hogy a’ musttal együtt forjon. Szint úgy kellemetes szagot ád a’ bornak: ha az üres hordók, mellyekbe a’ bor szüretik, bodza virágra öntetett forró vízzel forróztatnak ki, azért jó a’ ki forrózandó hordóba egy maroknyi bodza virágot vetni, ’s arra a’ forró vizet bé tölteni. - A’ mi a’ hordókat illeti; azokat száraz fából, jól készülteket kell választani. Mert a’ fának nyersessége forradáskor a’ borral öszve elegyedik, és annak kedvetlen izt, szagot, és szint ád. - Többnyire az tsak bal vélekedés: hogy az ótska hordóba káros volna a’ mustot tölteni. Mert az ó bor a’ hordóból el fogyván, ha a’ hordó mindjárt ki fenekeltetik, abból a’ bor seprű ki öntetik, és mindjárt, ’s jól meg mosattatik, szintén ollyan jó, mint az új hordó. Ha tehát az ótska hordóba a’ bor meg romlik, abban esett a’ hiba: hogy a’seprű benne sokáig meg hagyatott, annak részei, és a’ borkő az óldalához száradván, már későn mosattatott. Azért az ótska hordókkal, mellyek a’ honnyi italunktól meg maradnak, ha ezeket legalább a’ közönséges bornak fordítanánk, a’ sok új hordóknak, és a’ szöllö karóknak készítésével már pusztúlásra indultt, ’s nem sokára el fogyandó erdeinket jó formánn meg lehetne kémélni.

A’ ki sajtóltt törkölynek is, tsupán lőrének való készité-332