Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

X. fejezet

seprű nélkül ereje, és gyökere soha sem lészen, hanem tsupán édessége, és igen későn, ’s nehezen tisztül meg, azon kívül attól meg fosztatván a’ többi bor, kövérségét el veszitti, hanem ha tsak valaki külön szűri, ’s le szivárogtatja az Essentiáját, azt legjobb vagy a’ tsináltt borok közzé a’ szűréskor el oszlatni, vagy hogy egyenlő bora legyen, a’ tsináltt aszszú szöllö bort elébb kádra szűretni, abban az Essentiát bele tölteni, jól öszve kavarni, és úgy antalagokba szűrni. - Ha pedig a’ bornak valami Remekjét kívánja tsinálni valaki, egy antalag Essentiára tapostasson egy puttón jó féle aszszú szöllöt, arra töltsön egy antalag Essentiát, gyakran kavarja, és 48. Óra múlva szűrje által a’ Zsákon, a’ törkölyét pedig különös bornak öblöngesse ki más musttal. Ügy az Essentiának sepreje, ereje, gyökere, és különös édessége lészen. - Némellyek az Essentiának egynehánya iczényi különös seprűt is adnak más akkoron szűrt aszszú szöllö borból, de ebből olly jó remek bor, mint az élőbbemből, nem válik, és szine ugyan lészen, de gyökere nem; mivel a’ bornak gyökere, és fűszerszáma az aszszú szöllönek hártyájában, húsában, sőt magvaiban is áll, mellyek ha az Essentiával áznak, ’s azzal edgyütt forradásra indulnak, a’ mézes részeket, a’ fűszerszámos részekkel Öszve elegyítik. Mind az által az Essentiát Legélyekben, (Boutiéüiákban) jó meg tartani, egy hólnap múlva keménnyen bedugva (bé spuntolva) hogy semmi levegő, vagy más meg vesztegető gőzölgések hozzá ne férhessenek, úgy el áll sok szász esztendeig, mindenkor javúl, és ha a’ Buttellákba apróra öszve tört fa héj (Cin-330