Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
X. fejezet
üresség vagyon, meg-hagyván mind a’ veszszőt rajta mettzettesse-le róla a’ tetejét, ’s hagya-meg négy öt szemnyire (a’ mint a’ Második Szakaszban módját meg-mutattam) öszszel midőn jó magossan meg-nőtt a veszszeje, döntesse-el örökre. Ahol pedig Por Bújtással akarja Szöllöjét bőviteni, te hát a’ jó erőss Tőkéről, Mettzésnek alkalmatosságával mettzettesse-le mind a’ veszszőket, egy ’s két szemre, és tsak egy leg-szebb ’s hoszszabb veszszőt hagyon-fel Por Bújtásnak, e’ mellett ne várja-be azt hogy ki-zöldellyen, ’s termését láthassa, hanem azonnal hajtassa-le, ’s tétesse földben azután Őszszel a’ Földből kivévén örökre temettesse-el, ’s úgy bánnyon vele a’ mint a’ Második Szakaszban a’ Por Bújtásokról szóllottam. Illy formán dolgoztatván a’ Szöllöt éppen nem találom szükségesnek, hogy egy fönn két ’s három tsapot-is hagyanak, a’ mellyek könnyen ki-húzzák a’ Szöllö Tőkét erejéből. Ha a’ Szöllö tsapolásra van szoktatva, tehát kivált a’ fejér, gohér, juh-fark, zöld, tzirifandli, korponai fajta Szöllö Tőkéken lehet egy két tsapot két szemre hagyni, de azután őszszel jól vigyázzon arra a’ Szöllönek Gazdája hogy a’ Vinczlér a’ fel-hagyott ’s meg-nőtt tsapokat vagy bújtassa-el, vagy pedig vágja-le a’ Tőkéről, másként ne-tsudálkozzon ha Szöllöje el-romlik, ’s Tőkéje ki-vész. A’ fiatal Tőkékre a’ mellyek vagy Bújtatás vagy Oltás, vagy Oskolából való Ültetés által szaporittattanak szükség vigyázni, hogy azokon tsapot ne hagyanak, hanem négy ’s öt Esztendeig-is egészszen messék-le a’ Szöllö 321
