Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

IX. fejezet

sző meg-fojtatik, hamar ki-vész, és sok Esztendeig nem veszi-fel magát.

A’ Szöllönek felső részeit, mind fejér meg-nevezett jó termő fajtával, az első részeit pedig Budai fekete ’s fejér kadarkával kell be-ültettetni. E’ mellett a’ Szöllöknek alsó része fedettessék be-őszszel, kivált mig tökélletességre nem jön a’ Szöllö, de ha azután-is fedni fogják, ’s egyszer a’ Szöllöt arra szoktatják jobb hasznát lehet venni.

Ha kinek igen alatson Hegyen, vagy tér földön vagyon a’ Szöllöje, hogy hijjában ne dolgoztassa, jobb mindenkor bé-fedetni; a’ magos Hegyeken nem szükséges az illyen Munkát szaporítani, nem-is kell a’ Szöllöt árra szoktatni.

Némellyek, kivált a’ Szegény Emberek a’ csoportos Tavaszi Munka miatt, el-szokták Májusnak elejéig, vagy végéig-is az ültetést halasztani, ahoz képest a’ veszszőket folyó vízben, vagy patakban be-teszik, és csak akkor szoktak el-ültetni, mikor jól ki-bimbóznak; én azt ugyan ha kéntelenségből esik, helyben hagyom, de még-is ha hivessebb'időben jó friss veszszőkkel mehet véghez az ültetés, sokszori tapasztalásomból inkább akarom, ’s kinek kinek azt javaslom.

315