Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

IX. fejezet

fogni illy formán: A’ Szöllö veszszőknek ültetésekre kiszabott rendes lineák, vagy-is rendek szerént, gödröket lehet, a’ jobb’ s állandóbb munkára való nézve keskeny kapákkal mint egy térdig ásatni, a’ szaporább munkára való nézve pedig, arra készittetett négy Suchnyi (vagy négy Lábnyi) vas nyárs után lehet ültettetni. A’ gödrök már ki-ásva, vagy nyársal ki-fúrva lévén, némellyek a’ munkások közzül az ültetni val Szöllö veszszőket tisztogassák, a’ rajtok lévő haszontalan ágatskákat le-metélvén, azután a’ felső hártyáját a’ veszszőknek késsel húzzák-le, a’ végét meg-hegyezvén, és az alsó részét a’ mellynek a’ földben kell menni keresztül kasúl meg-vagdalván. Mások az igy, el-készittetett veszszőket a’ gödör ásókhoz mindjárt vigyék, és az arra rendeltetett Emberek gödrökbe rakják, azután földel betakarván, ’s gyakran megrázván a’ veszszőt, nyomjak-be, ’s tömjék-meg földel. Ezek után a’ Szöllö veszszőknek tetejét más fél arasznyira hagyván azontúl le-mettzvén, ha az idő engedi, az ujj ültetésnek be-kapállásához lehet fogni. Ha pedig akkor nem lehetne, tehát Szent György nap előtt a’ több Szöllöknek együtt be-lehet kapáltatni.

Hogy pedig a’ Szöllö veszsző meg-fogannyék, minden igyekezettel legyen a’ Szöllös Gazda, hogy ha az ültetések fel-nőnek, annak rendi szerint választassanak, tisztittassanak, ’s háromszor, négyszer-is be-kapáltassanak. Arra pedig utolszor leg-jobban vigyázzanak, hogy az ültetés közzé, Kukoritzát, Tököt, Dinnyét, Ugorkát, Babot, Borsót, Répát, Retket ne vessenek, mert e’ félékkel a’ vesz-314