Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

IX. fejezet

kevés hasznát veszik. Ha erdő, vagy legelő, mező lenne, több ’s nagyobb hasznát vennék Földes Urai vagy Lakossai, mert néhol egynéhány száz ezer kila gabonát el-lehetne vetni, vagy Juh, ’s szarvas Marhát legeltetni. A’ szegény emberek ugyan nem bánnyák ha sok Borok nem terem-is, tsak mulatságok, gyümöltsök, fél Esztendőbéli Kortsmájok lehessen, és ihassanak. Az illyen meddő Szöllö-Hegyek, nem hogy emelnék a’ Gazdát, de valósággal sok Helységet utolsó romlásra hoznak miért? azért hogy némellyek mindenkor tsak a’ Szöllö körül motoznak, dolgoznak, kevés pénzeket reménség alatt reá költik, a’ hasznossabb munkát pedig a’ szántást tudniillik, és a’ vetést csak imigy amúgy folytatják, és innét következik azután hogy a’ Kenyér dolgában majd minden Esztendőben fogyatkozást senyvednek.

így ki-választván a’ Szöllönek való Hegyet, szükséges lészen Barázdákat vonni, azután pedig a’ Szöllö ültetéshez. Istennek segedelmével következendőképpen kell fogni, úgy mint: A’ jobb fajta Szöllöket ki-kell választani, ezen Könyvetskében megjegyzett Nemek szerént, ’s ollyakat kell mettzettetni, a’ mellyek se igen vastagok, sem igen vékonyak, hanem középszerűek, hoszszak, és egésséges szemű veszszők légyenek. Ezeket mindjárt kötésekben kell köröztetni,és hogy ki-ne száradjanak Pintzében, vagy más hives helyre tenni, mert egy félig végeivel be-ásni, ’s földel be-hányatni, és gyakran vízzel öntöztetni. Ha az idő engedi, és a’ földnek elég nedvessége vagyon, tehát az ültetést nem kell halasztani, hanem mindjárt hozzá kell

313