Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

IX. fejezet

144- §• Kertészet.

I. Mikor kertészetről van szó, a XVI. századtól kezdve mindig a díszkerteket, az u.n. házi kerteket és a gyümölcsösöket külön kell szemügyre venni. A díszkertek igen sokfélék voltak, azonban a XIV. és XV. századi királyi díszkertekkel Budán, Visegrádon és Tatán a párhuzamot ki nem állták. Kétfélék lévén ahhoz képest, a mint főurak és nemesek várainál vagy lakházainál, p.o. Thurzó György nádor kertje Bicskén, - avagy városokban tartattak p.o. Pozsonyban, Sopronban, az előbbiek az országban csaknem mindenütt uralkodó bátortalanságnál fogva nagy jelentőségre nem igen emelkedhettek. Csak mellékesen említhetők tehát p.o. Selmecz város kertjei, melyek ha nagy áldozatokkal is míveltettek, de a város sajátságos fekvésénél fogva igen szépek lehettek, a mint ezt különösen Bél Mátyás méltatja. A díszkertek egyébiránt tulajdonképen fényűzés tárgyai lévén, a mezőgazdaság köréhez már nem is számíthatók. Annál fontosabbak azonban a házi kertek (veteményes kertek, konyhakertek, zöldséges kertek) és a gyümölcsösök.

II. A házi kerteknek is két nemét kell megkülönböztetni, t.i. a kisebbeket és a nagyobbakat. Láttuk fentebb, hogy kis házi kertek már a XIII., XIV. és XV. században is voltak (74., ii 4. §.). A mezőgazdaságnak a XV. században beállott nagyszerű kifejlése mindazonáltal azt hozta magával, hogy bizonyos növények, melyek a háztartás czéljaiból előbb szűkebb házi kertekben tartattak,

306