Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

IX. fejezet

most már nagyobb dimensiók szerint is mi vehettek; s hogy a vetemények (legumina) általán véve a földmívelés köréből kiemeltetvén, mint kerti növények gondosabb mivelésben részesítették, s így a mezőgazdaságnak ekkép önálló osztályává lettek. Ide tartoztak névszerint a káposzta, a répa, a hagymák, a tökök stb. különféle nemei, a spárga, a dinnye több neme, a bab (fuszulyka), a földi borsó, a repcze, a mák, napraforgó, a len, a kender stb. stb.

III. S itt említendők azon növények is, melyek Amerika felfedezése után onnan Európában terjedtek, és részben nálunk is meghonosultak. Ezek közül leginkább a dohány nevezetes; míg mások, mint általában a kapás növények, középhelyen vannak a földmívelés és a kertészet közt. Különösen a burgonya, mely Angliában már 1586-ban volt ismeretes, hazánkban nagyobb dimensiók szerint csak 1818. óta terjedt el, s nevezetesen az akkori évek szűk termésének következtében.

145. §. Folytatás. Gyümölcstermesztés.

Magyarország XVI. és XVII. századi gyümölcstermesztéséről csak kevés, és nagyobbrészt határozatlan tudósításunk van; de az, a mit ezek tartalmaznak, kétségkívűlivé teszi, hogy a hova a török pusztítások nem hatottak, ott a gyümölcstermesztés akkor mindenütt a tökélynek még azon fokán állott, mint azt a XV. században láttuk (115. §).

307