Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

baraczk lictarium-ót esznek. Ha sóval, eczettel-olajjal, saláta módra eszik a virágiát, purgál és hány-ásra indít: s’ a vízi korságosokból ki-űzi a vizet. A’ kő ellen a reteknek, vagy a lemonyának ki-facsart lévében vegyék: két drachma bort töltvén-hozzá. Has-rágás-ellen jó a magva, ha eszik: ha ha-tot, vagy hetet meg-esznek, meg-gátollya a részegséget. A’ főbül kihullott hajat meg-neveli: há meg-törik, s’ eczetben meg-főzik mind addig, míg megaluszik mint a kása, és avval kenik. Ha az ebek sebébe féreg terem, a leveléből ki-facsart vízzel kennyék. A’ baraczk magnak, anyi ereje vagyon, mint a keserű mondóiénak. Ha a baraczk virágbúi égetett vízzel, mossa ember reggel és estve az őrtczáját: minden mocskot el-vészen, és meg-szépül tőle. Ha a baraczk magnak külső kemény héjából, szenet égetnek, igen jó fekete ténta lészen belőle, kivel képeket nyomtatnak.

CCXVI. A’ Kaiszi baraczk, külömböz a közönséges baraczktól levelében; mert annak szélesseb a levele, és csak nem ollyan, mint a nyár-fának. A’ Gyümölcsében; hogy nem ollyan leves és kemény, mint a duránczai: hanem, annál lágyab, és kásássab mint a magvaváló. A’ magva-is, nem ollyan rovácskos, hanem símáb: az ágai-is, nem ollyan hoszúkások. A’ Kaiszi baraczkot, magon-is ültetik s’ óltyák-is; de a kit magon ültetnek, nem lévél ollyan öreg és jó, mint az, a kit oltottak. Noha meg-tartyák anyiból az ő nemeket: hogy ha a mag édes volt, édes magvú baraczkot hoznak; ha keserű; keserűt; ha gömbölyű; gömbölyűt; ha hoszúkás, hoszúkást; ha kerek-297