Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

déd, kerekdédet, etc. azért kellene efféle baraczk magot, az óltott baraczkbúl venni. Vannak más apró sárga kerek - déd kaiszi baraczkok; a kit közönségesen, fő-képpen a Felföldön, Tengeri Baraczknak neveznek-mellyet csak magon ültetnek. Ez, a hideg helyet-is el-szenvedi: de az óltott kaiszi baraczk, nem igen kedvelli; hanem inkáb, jó megkapált földet, és a ház-körül-való kertekben örömest lévél, csak a Nap reá-szolgálhasson. Mert egyébként a hideg üdő, hamar meg-árt s virágjának: a ki öszve-sugorodik, és mind szárastúl le-húll. Sőt néha, még az úi ágakatis, mellyek nyárban ki-nőttenek, az erős tél ki-süti. Az óltott kaiszi Baraczk-körül, nem kel semmi füet hadni: mert igen ártalmas a gyümölcsének; azért, a kapált földet igen szereti, ha szinte agyagos föld lészen-is. A’ fövenyes földet sem veti-meg, fő-képpen télbe, csak hogy tel-előtt, jó régi kövér ganéival kel segíteni; mert egyébként, apró lészen a gyümölcse. De talám inkább, a hideg helyekre szolgálna efféle szorgalmatosság, hogy-nem-mint az meleg helyekre, avagy közép-szerűekre.

CCXVII. Az oltással, leg-jobban szaporíthatni a kaiszi baraczkot: mert így, mind nagyobbakát, mind jobbakat nemez. Ennek az óltása, a meg-hasított fában, az óltó ágon alkalmatos: csak hogy, nem könnyen foganoszikmeg; és így-is, a maga fájára (a melly magon nőit) óltassék. De még-is jobnak tapasztaltam én, smások is: ha szemre, vagy sípra ólttyák Beszterczei szilva fában, a ki fiatal, és szép sima, mint oda fel meg-írtam az szemrevaló óltásrúl, 4. Rész. §. IV. Ha pedig sípra ólttyák, légyen

298