Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

CCXIV. A’ Baraczkot, nyersen, főve, száraztva-is eszik: és lictarium-okat-is csinálnak belőle. Azt tartyák némely Orvosok: hogy a nyers baraczkot, étel előtt kel ennyi; étel-után, mert meg-vesztik a gyomrot. De ezt a szokást, hadgyuk az olaszoknak, és finnyás émbereknek maradgyunk mi a régi Magyar szokásban, a kik étel-után eszik. A’ Baraczk, hűvesít és nedvesít; azért, ha jól megérett, igen használ a gyomornak, és az ételhez-valo kívánságot, fel-indíttya. Ha mind levelestül megtörik a gyönge ágait, és a levét ki-facsariák, s’ azt iszszák; a gelesztát embernek hasából ki-űzi. Ugyan-azon ereie vagyon a levelének; ha azt meg-törik, és kívül kötik a köldökére. A levelét ha meg-száraztyák, és porrá törik, s’ a friss véres sebre hintik, azt bé-zárja. A’ macska-méze, a gyomor folyást meg állíttya; ha borban elegyítve iszszák, a követ-is meg-töri; ha eczetbe, a szeplőt le-veszi. Ha sáfránnyal borban főzik; a torok dagadást, és rekedést megenyhíti: a melynek bé-zárt úttyát, meg-nyittya: a tüdőt tisztíttya: a vér pököknek igen hasznos, úti- vagy porcsfűnek vizében. A baraczk magot ha Rósa eczetben s’ ólaiban meg-főzik, (némelyek pók-hálót-is tesznek-hozzá) s’ azzal kenvén, a fő fájást el-vészi. A’ baraczk magnak olaja igen hasznos, a fülnek hideg fáidalmi-ellen, ha avval kénik. A’ leveléből kifacsart lévből, ha egynéhány csöppöt eresztnek az ember fülébe, meg-öli benne a férget.

CCXV. A’ Baraczk ételt, meg-engedik némellyek, a negyed-napi hideg-lélésben-is: ha elsőben, borban áztattyák, s’ az-után nád-mézzel meg-hintik, avagy inkáb, ha

296