Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

fának; s’ az-után jobbak, és frissebbek nőnek. De en ezt, szintén anyira nem mérészleném cselekedni: hanem inkáb, a meg-száradandó fa gyökerét, Martiusban ki-nyitnám, és az apró ágait le-vagdalnám, s’ megént friss földet hánnék-reá; kitűi meg-újúl a fa, és tenyésző lészen.

CCXIII. Annak oltásában, azt tarttyák némellyek; hogy az óltó ágacskát, nem a fának tetejérűl kellene venni, hanem azokból az agakból, mellyek a fához-közel, a földkörül nőttek-ki, és tellyesek bimbókkal; mert ha a tetejérűl törik, vagy meg nem foganosznak, vagy nem lésznek tartósak. De én, a tetejéről törtem ágakat, mellyeket béóltottam; és jól esett, noha nem mindenkor. Egyébként; a Baraczk-fának mesterséges oltásáról, a ki akaria, eleget talál oda fel IV. Rész. §. VII. Elsőben, Hogy idején megérjék a Baraczk, n. LXXIV. Vörös Baraczkot nevelni, n. LXXIX. avagy, akár-minéműt akarsz, n. LXXX. csak meg-nyitván a kemény héját, akár mi-némű festéket belétöltesz: a két karaiját-is mással festheted meg, akár csak felét-is, ibid. Egy Costeus névű Author, azt íria; hogy a Baraczkot, káposztában-is óltyák: de ezt, se maga nem látta, se más. Nemis ír senki a felöl: maga sem írja meg a módgyát; hnnem-ha úgy lehet, a mint Lauremb. az almafáról ír, kiről oda fel. A’ mint, hogy a’ magva édes légyen, és mondola, n. LXXXIII. Hogy mag-nélkül légyen, n. LXXXV. LXXXVII. Hogy a magva, dió vagy mondola légyen, n. LXXXVI. Hogy kívül, írott légyen, n. LXXXIX. Hogy tellyes virágú légyen, n. XCII. Hogy nagyob gyümölcse légyen, n. XCIV.

295