Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
VIII. fejezet
jó, és az öklelés-ellen-is: ha az édes almát, paráz hamuban meg-fűtik, és azt az édes-gyökérnek keményített levével, és szép fejér nád-mézzel meghintik; s-efféléknek reggel s-estve, minden-nap két órával az étel-eló'tt, ennyiek adgyák. A’ vagy mesd két-felé az almát, mesd-ki a magvát, tölcs-meg temjénnel az után, tedd-öszve a két felet, es füsdmeg paráz hamuban, de meg ne égessed; és add megennyi annak, a kinn az öklelés vagyon. Ha ki a lábát, és más tagját meg-üti, s-meg kékül: messen almát szeletenként, és el oszlattya azt, ha reá-köti. Az almábúl, miképpen csinálnak bort, alma-vizet, eczetet, liktariumot: és mint aszallyák, ide alább meg-írom... §• VII. Ay Szilva-fárúl. A’ Szilva-fának, csak nem ollyan tulajdonsága vagyon, mint a cseresnye-fának, abban: hogy könnyen általültethetik, és hamar nő. De inkább szereti azt a helyt, a ki töb meleggel, hogy-nem-mint hideggel bővelkedik; Jobb földet-is kíván, hogy-nem-mint a cseresznye. A’ Zírossab földön naggyobb gyümölcsöt nemz: hogy-nem-mint a sovány földön, ávagy közép-szerűn; noha ezt sem veti meg. De a friss éretlen ganéj, ártalmas néki; mert attúl férgek nevelkednek: hanem a kapállás, és jó zíros fris föld, igen hasznos, kiváltképpen, az öreg óltot szilva-fának. Mert azok, a többi-között, inkáb kedvelik a zíros földet, a kit 283
