Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

a Nápnak súgára ér: s’ a szorgalmatos kapállást, és puha földet. A’ hideget, a nedves, és kövecses földet-is, alkalmassan jól el-szenvedhetik.

CCI. A’ szilva-fát, magon vetik örömest: és gyakran csak magátúl-is, a hol a szilva mag a földbe esik, meg-nő. A ki pedig, szánt-szándékkal akarja ültetni a magot: ültesse őszszel Novemberbe jó kapált, és nyugott földben. A’ vagy, a mint oda fel-is megmondottam; elsőben, a fazékban ültessék: az-után Martiusba, Aprilisben, a kertbe ki-ültethetik, ha húst hagynak a magva körül; A mint a baracsk-felöl-is ítélik. Két, avagy keveseb arasznyira ültetessék egymástúl. Meg-lehet ugyan, Februariusbán ültetni: de akkor, meg-kell ganéjval kenni a csömötének végét. Ez a fa, nem igen mély vermet kiván; mert nem női igen mélyen alá a gyökere: hanem inkább el-ter jed. Nem-is igen nagy közt: mivel eggyik, nem akadályoskodik a másiknak. Ha immár jól meg-nőt a szilva-fa, a kit el-akarnak ültetni: job lészen, ha el-vagdallyák az ágainak tetejit: és úgy szebben fog ki verni, és hamar gyümölcsöt hoz.

CCII. A’ szilva-fát olthatni, csak nem minden-képpen: de kivált-képpen a meg-hasított fába, a ki-által hamarább fel-nő. Nem-is igen kell avval gondolni; akár a szemnél, akár a csomónál kezggyék-el a metszést: csak hogy, ha temérdekebb a fa, a csomónál kezdgyék, hogy a szorítást, jobban el szenvedhesse. Egyébként, né vegyenek hoszú ágacskát éhez; mivel akadályt szerez a meg-foganásban, és növésben: hanem, leg-job egy úynyt, vagy valamivel hoszabbat, vagy rövidebbet, a mint a fának állapattya

284