Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

vonyások vannak rajta, puha, édes ízű: de sokáig, és újig el tart. Báling-alma, kétféle: Eggyik nagyob, kinek fele szép piros, fele sárga édes bor ízű: újig-is szépen el-áll. A második aprób, sárga, es csak néhutt vörös, savanyú: ez-is igen sokáig el-tart; de mind a kettő sem igen leves. Más több almáknak le-írásával, és nevével, nem akarom terhelni az óltó embereket. Csak arra intem hogy ha valahol valami szép gyümölcsöt látnak, azon mesterkedgyenek miképpen kaphassanak az ágaiban, és ólthassanak, ki által minden esztendőben szaporítsák válogatott és ritka gyümölcsökkel, kerteket.

CLXX. Az almát mind nyersen, s’-mind főve, külömbféle módra; sütve, rántva, s az étkekben ehetni: kirül a szakács könyvbe béven.

Az orvósságokban, nem igen élnek véle. A fojtós alma, hideg, és földi természetű. A’ savanyu, hideg, de nem olyan temérdek. Az édes, és közép-szerű, hevít. A fojtós almával ákkor kel élni, mikor embernek a hasa az hévségtűl, vagy fölöttéb-való nedvességtűi, meg-erőtlenedett. A savanyúval, mikor valami kemény, de nem igen hideg nedvesség gyűlt-öszve. Az édes, és közép-szerű, hamarébb meg-emésztődik. De hogy ez a gyümölcs egészséges légyen, jól meg kel hadni a fáján érni; mert egyébként, nehezen emésztődik-meg, és hidegséget szerez. Ezt, mingyárt az étel-után kel ennyi: főképpen azoknak, kik az ételt bé nem vehetik, hanem, ki-hánnyák; és a kiken hasfolyás vagy vér-has vagyon. Az alma hejábúl, igen használ, ha Pestis-kor füstöt csinálnak. Az Melancholia-ellen igen

282