Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

néios ágyat: de sokkal magassabban; alsóben jó meleg ganéival, s-az-után, jó zíros fekete földel; s-abban ültetik az uborka, vagy dinnye magot jó sűrűén, és egy likacskába hármat, vagy négyet tésznek: úgy hogy ha eggyk ki nem kelne, lenne más helyette. Ki-kél pedig igy egy hét alatt, vagy hamar utánna; két héttel az-után, minek-utánna a’ mag kikölt, el-plántállyák az uborkát, vagy dinnyét, és a’hová akarják által-ültetni; elsőben vermeket csinálnak egy lábnyi szélessen, és egy úyni melyen, és néha két annytis; azt az vermecskéket réghi jól el-rothatt ganéival föltöltik: de a’ közepit szabadon hadgyák, a’ kiben a’ gyönge dinnyét, vagy uborkát a’ maga anyai földel, kiben az-előtt állott, palántállyák: de az apró gyökerekre igő reávigyáznak, hogy a’ föld le ne húllyő rólok. Azért annyt, és ollyan mélyen, a’ mint mind a’ két markokkal el-érhetnek, visznek-el, és addig el nem bocsáttyák kezekből, mig a’ vermet nem érik, úgy palántállyák-el: és ha meleg, és száraz vólna, nappal valami árnyékot csinálnak nékiek, hogy a’ verő-fény ki ne süsse, mig nem láttyák, hogy az gyökere meg-foganodott, és nőim kezd.

Mások pedig el-mennek, kosárba vagy cserép edénybe, jó zíros és nedves főidbe vetik az uborka, vagy dinnye magot, és az szobába tartyák: ha a’ verőfény szolgál, avagy meleg eső, ki-viszik a’ napra, étszakára meg béviszik, mind addig hordozzák mig nem féltik többet a’ dértűi, avagy hidegtűi; az-után el-ássák a’ földben a’ kertbe mind kosárostúl, avagy cserepestül éppen a’ tetejéig, és gondgyát viselik szokás szerént, s-idején uborká-269