Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

nak fejér, hoszszúkás, hegyes: de a’ dinnyének sárga, kerekdédebb föllyül a’ levele, és sárgáb. Mikor kinöl-is a’ két első levele nagyobb az uborkának, és zöldebb: a’ dinnyének pedig sárgáb, és kissebb. Az sárga virág-hia-is kissebb a’ dinnyének. Eggyeznek abban, hogy mind az kettő fattyú virágot hoz, az-az, ollyat a’ ki után semmi gyümölch nem lészen; mert a’ kinn gyümölch lészen, minek-előtte ki-virágozzék, meglátszik mind az dinnye, s-mind az uborka rajta.

Az uborka jó zíros, és puha földet kéván. Közönségessen Martiusban, az az, Bőyt-más-hóban, és Aprilisben, Sz: György-havában, és töbször-is szokták vetni ki hóid töltére, ki utánna. Nagyobbak lésznek, ha hóid töltére vetik: kissebbek, ha más üdőben. A’ ki télre bé akarja soózni, s-azt kévánnya, hogy apróbbak legyenek, későbben vesse két, vagy három héttel, akár egy hólnappal-is, az az, Májusnak közepin. Az ki pedig idején akar uborkával kedveskedni, az vethet Februariusba-is, az az, Bőytelő-hóba: de az jól meg-óltalmazza a’ dértűi, és hidegtűi, kiváltképpen étszakára bé-födvén vagy deszkával, vagy szalmából csinált födéllel, valamig a’ dértűi félő: nappal ki-nissa a’ verő-fényre, vagy meleg esöcskére. Más-képpen-is idején uborkát nevelhetni, ha egy lábnyi mélyen, vagy mélyebben-is barázdát ásnak, és abban jó meleg ló ganét töltenek, azon-föllyül jó zíros meg-ért ganéival elegytett földet, és abban vetik az uborka magot: de ezt-is jól meg-köll oltalmazni a’ hidegtől. Némellyek deszkából magassan ládát csinálnak, és azt töltik meg, mint a’ ga-268