Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

nem lésznek bé födve. Az után a’ fiait; lassan lassan el kell az annyoktúl szedni, és más-hova ültetni: de az gyökerecskéjeket, a’ kihez mindenkor föld ragad, nem kell a’ földtűi meg fosztani: az után helyén hagyván az annyokat, megént bé fodgyék földel.

Hyacinthus virág igen szép kedves bor illatú, apró virágocskák, mint az kis harangocskák keskenyek, sokan fügnek egy szálon, néha csak egy felöl, néha környös környül a’ karajok csipkéssen meg van haitva. Néha az szárának allyán kezdetnek el, néha közepin végig. Hol sűrüven fügnek, s-hol ritkán. Levelei mint a’ párhagymának, de nem olly hoszak, meg hajlottak belöl, pázit színű zöldek fényesek. Az Nap keleti Hyacintusoknak temérdekebb az szárok, és a’ virágjok-is nagyobb. Némellyeken görözd formára fügnek a’ virágok, mint az szőlőn a’ szemek, kiket botroidesnek neveznek. Az levelek is temérdekebbek, és egy kevéssé szélessebbek. A’ gyökerek gömbölyű, egy kevéssé csúcsos belöl fejér rétű, külső héja szederjes szabású, és vörösses, főképpen a’ fejéreknek: a’ ki idején kikeletkor virágzik, úgy mint Februarius végén, és Mártiusnak elein. Vannak hasonlóképpen világos kékek, viola színű szederjes, sötét színű szederjes, világos szederjes, Hamu színű, Telt színű, fele zöld, fele kék. Tellyes kék, és fejér. Baraczk virág színű.

Vannak a’ kik nyárba, és őszei virágoznak: ezek kékek, Hai színűvek, test színűvek, szederjesek-is, fejérek-is, csak hogy gyöngébb virágúak a’ többinél, és jobban alá fügnek.

260