Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

zöldre és tarkára festve. Az ilyeneket az anabaptisták égetik. Némelyiken aranyozott angyalfej van, bár ami e díszítést illeti, az újrakeresztelők nem szívesen készítik. A többi növény közt volt áloé is, hosszú, hegyes, a széleken tövises, húsos levelekkel, körülbelül másfél rőf magas, állítólag minden hetedik esztendőben hoz egyetlen virágot. Leveleit a török (indián!) asszonyok vízbe teszik, elrothasztják, azután pedig a megmaradó vékony rostokból vásznat szőnek a török ruhához.

A kertben összesen 24 nagyobb és 3 kisebb tábla van, valamennyi telve idegen növényekkel, virágokkal, herbákkal és más ritkaságokkal. Útvesztő (labyrinthus) is van itt. Néhány táblában (pomaria) hatalmas alma- és körtefák állanak, nagyon különböző és ritka fajták. Barna- és ezüstszínű muskotályalmák fái is. A szőlővel befuttatott lugasok egyik végétől a másikig tekintve, szép távlati festmények (perspectiva) láthatók. A táblákon és az útvesztőben különböző, magas és festett oszlopok állanak, melyeken sokféle színű égetett zománcos gömbök vannak, kisebb tökök nagyságában. A kertnek az érseki palota melletti részében hasonlóképpen szép lugasokat s bennük terjedelmes festményeket láttam, úgymint Amphiont, Orpheust és néhány csatajelenetet magyarok és törökök közt.

A kert felső sarkában balra van a Parnasszus (Parnassus), a jobbra eső másik sarokban a remeteség, a kert közepén pedig műbarlang áll, benne művészi vízijátékkal. A Parnasszus tetején a Pegazus-ló szárnyal; alatta, körül a hegyen, múzsák és erdei istenek, sokféle hangszerrel,

248