Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VII. fejezet

gyermekeknek, a’ kiket nehézség tör; mert mindennémü hévséget meg-ölt, meg-erőssiti a’ szivet, az hasacskáját nyitva tartya, és az öklelést meg-csillapittya; sőt ha csak vizbe főzi-is az ember a’ viólát, tégyen mézet belé, igya meg, purgal.

85. Magnak való palántákat, vagy gyökereket, akkor köll ki ültetni, mikor az hóid a’ Bikában, Vízöntőben, Bakban, Szűzben vagyon.

86. Lúdfiakat minekutánna egy, vagy két hétig kenyér béllel tartották, az után malátát adgyanak nékiek, avagy ázott árpát a’ ki szép lágy, hogy hamarább hízzanak. Az ki pedig hamar akar lúdfiakat hizlalni, fejér kenyér béllel, mellyet téjben ásztattak, tarcsa őket, hamar meg-hiznak. A’ lúdfiaknak reggel egy kevés sót, babért, az az, Laurus fának gyümölcsét, és hamucskát adgyanak bé, hogy meg ne hallyanak esztendő által. Gyönge csóvánt apróra vagdallyanak, és korpában keverjék, azt adgyák nékiek, igen egésséges. Meg-szókták hamar őket jegyzem, hogy el ne téveledgyenek máséval, egy, két, vagy három csöp viaszai csöppentenek a’ fejére, avagy a lábán jelt csinálnak égy késecskével.

87. Fákat jó ültetni ebben a’ holnapban, az kik jól teremnek, kiváltképpen abban az üdőben, mikor az Gólya meg-jün, és leg-inkább mikor az hóid telik, és az Bikában, Kettősben, Mértékben, és Vízöntőben vagyon.

88. A’ Tehenek, ebben az holnapban nem igen esznek, hanem, a’ nyers fűz fára sietnek; azért jó szénát, sárj út, avagy zab polyvát köll az ételbe keverni.

240