Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VII. fejezet

kerteket. Magokat-is tehet az ember, a’ fazékban föld közzé Sz. Mátyás nap tájban, hogy könnyebben ki-kelylyenek az után, de ne tárcsák sokáig.

Ha Februariusban, az az, Bőjt-elő hóban meleg vagyon, meg-tarcsák a’ barmok eledelét; mert Husvét tájban, sokáig tart a’ hideg.

34. A’ melly malaczok, ebben a’ hóban lésznek, megtartassanak: mert állandók lésznek.

Ha kövérek, és me-töltek a’ madarak, mellyeket fognak ebben, és következendő hólnapba, havat és hideget jelent.

35. Olasz káposzta magot, fársáng farka eló'tt-való napon kell vetni, abban az földben, a’ kit tél-előtt megszántottak, és gereblyéltek, ha szinte hó, vagy hideg vagyon-is: az után, tőlcs vagy híncs tyúk ganéjt reá, és hadd úgy.

36. A’ Páváknak ebben a’ hóban, minden ötödik napon, száraztot babot kell adni melegen, mellyet a’ kemenczébe száraztottak: hogy hamarébb fogannyanak, és tojjanak. De reggel kell nékik adni éhomra.

37. A’ minémü üdő lészen üszögös Sz. Péter nap előttvaló étszakán, ollyan lészen az után negyven napig; és ha Sz. Péter estin-való étszakán meg nem fagy, az után ne fély a’ fagytúl. Hasonlóképpen történik Sz. Mátyás napján, és estin. A’ csukák Sz. Mátyás nap tájban juvnak.

38. A’ palánta magot, Sz. Mátyás estin vessék, és ha a’ kertben, a’ fagy miat nem vethetni, a’ házban vigyék a’ földet, és ott vessék-el, mig a’ föld meg nem olvad.

228