Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

csupán Magyarországról, hanem más országokból is sűrűén jön a gyümölcs az udvarnak. I. Ferdinánd honosította aztán meg azt az udvari szokást, hogy a legkoraibb, valamint a legfinomabb gyümölcs küldó'jét kitüntette. Az ilyenről a XVI. században azt mondották, hogy elnyerte a pályát!

Ez az udvari szokás a magyar fó'asszonyokat arra üsztökélte, hogy korai gyümölcsöt, borsót, dinnyét stb. termeljenek. Enemű fáradozásuk csodálatos eredménnyel járt. Ma már szinte hihetetlenül hangzik, hogy Nádasdyné a Dunántúlról május első napjaiban érett cseresznyét, zöldborsót stb. küld az udvarnak. (1549. májusában Nádasdyné káposztafejeket küld Frangepán Katalinnak... Ugyanő június hó első felében érett dinnyével, fehér szilvával és almával lepi meg a férjét. És e gyümölcs sem üvegházban, hanem a szabadban termett. Az üvegházat nálunk akkor még nem ismerték. A korai veteményeket a dér és a fagy ellen takaróval védelmezték.

Érdemes megemlítenünk, hogy a Bécsbe és máshová küldött gyümölcsöt nagy gonddal csomagolták. Asszonyaink ehhez is kitűnően értettek. Az 1554. évben Nádasdy Tamás baraczkot kérvén a feleségétől az udvar számára, a többi között imigyen írt neki: „Oly ember legyen, ki be tudja csinálni csöpűbe. Valami asszonyt vagy leányt kellene küldened, ki látta volna tűled, mint csinálod be eféle gyümölcsöt! Mert ha megtöröd, be nem mutatom (t.i. az udvarnak). Azt is jól meglássák, hogy éretlen le szaggassák; mert ha éretlen küldöd ide, úgy sem muta-203