Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

tom be.” („Mikoron felküldöd az sóstejet és az dinnyéket, ugyanazon szekéren küld fel az Sennyey gyümölcsét is. De meghagyjad, hogy jól betakarják, hogy az hideg meg ne vegye és meg ne törődjék.” - 1544. aug. 8. Bécs)

Ha a király vagy a királyné ezt vagy amazt a gyümölcsöt megszerette, a fájához hozzá sem nyúltak, hanem az egész termést őfelségének tartották. Nádasdy Tamás a birtokán külön szőlőt míveltetett a királyné számára és ezt a királyné asszony szőlőjének hivta. így nevezte el az egyik körtefajt is. ő maga írja a feleségének: „Az királyné aszszony körtvélye ugyanaz volt, az kiről írtál és elküldted.”

Főasszonyaink csodás eredményt érvén el a korai zöldség és gyümölcs termesztésével, természetesen az udvari pályát többnyire ők nyerték el. Nádasdy Tamás írja például 1558 június havában a feleségének: „az pályát te nyerted királyné asszonynál az muskotály körtvéllyel. Légy érette az dinnyepályáért is.” Ugyanő 1560. május 24-én Pernezics Györgynek Írja: „Értem, hogy komádasszony elvette az pályát az cseresznyével királyné aszszony előtt. De ha k. reája nem gondol, még az borsóval is elveszi; mert hogy otthon valék, még akkor virágzik vala az ő borsója.”

Az efféle pályanyerés nagyon sokszor érhette asszonyainkat; mert az egykorú levelek tanúsága szerint ugyancsak idején küldötték a gyümölcsöt Bécsbe. Ajkay Mihály uram például május hó 2-án küld a gazdájának: Nádasdynak a szentmiklósi hegyről érett cseresznyét, s levelében

204