Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

csak nagy, termő fái vannak. Jó maga is most alakít új kertet. Öszibaraczkjai és kiváló fajú szilvái azonban van­nak. Ezekből olyan gyümölcsneműeket küldhet, hogy job­bakat aligha találhat őfelsége. Nálunk - írja Batthyány - nem őszkor, hanem tavasszal szokás ültetni; én magam nem oltványokat szoktam ültetni, hanem vadfákat. (1562. okt. 25.) Mondanunk sem kell, hogy Batthyány nemcsak az ural­kodóház tagjainak küldözgetett nemes oltványokat. Az 1548-ik évben példái a győri püspöknek küld 200 darab gyökeres muskotályszőlőt. (1548. márc. 16.) Majd meg az esztergomi érseknek küld nemes oltványokat. (1564. márc. 27.) A mint Batthyány, úgy Nádasdy Tamás is küldözgeti a nemes oltványokat Bécsbe az udvarnak. Ugyanezt teszi (férje halála után) Nádasdyné is. Az 1568-ik év november 18-án írja például a fia Bécsből: „Parancsolá kegyelmed, hogy a fiatal fákat bémutassam őfelségének. Az te kegyel­med parancsolatja szerint mindjárást bévittem s az levelet megadám őfelségének.” Valamivel későbben írja a fiatal Nádasdy édesanyjának; „Gróf Eck (Salm) uram által parancsolt énnékem őfelsége, hogy én szerezzek duranczia baraczk fiatal fákat és Ze­­lenka körtvélyfákat, melyek két és három esztendősek, mely fákat Bécsbe kell küldeni ez mostani hónak utolsó napjára. Azért kegyelmed viselje gondját ennek.” (1569. okt. 4.) Az 1573-ik évben Miksa császár elhatározta, hogy a kert­199

Next

/
Thumbnails
Contents