Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

hogy én mondottam neki. Nehogy a mostani ültetés kárbavesszen, kérem fölségedet, hogy az én emberemmel ültettesse el az oltványokat s hogy másunnét kapott silány fákkal ne kevertesse. Ha nem is érem meg, míg az oltványim termésre kapnak, emlékül szolgálnak majd ezek nékem Németországban. S ha megérem a termésüket, legalább ehetem majd fÖlségednél. Mi az ültetés legjobb idejének az újhold kezdetét tartjuk. (1558. márc. 2.)

Ugyanez év őszén őfelsége megizentette Batthyánynak, hogy több gyümölcsöt küldjön az asztalára. Batthyány erre azt feleié, hogy szívesörömest küld akármennyi gyümölcsöt, de nem szeretné, ha őfelsége az ő gyümölcsétől betegednék meg. Nagyon sajnálom - írja Batthyány - hogy fölséged nem jön ide személyesen a gyümölcsöm megtekintésére. Olyan vagyok én itt mint a puszta templom, melyet fölséged csak kívül kerülget, de belé soha nem lép. Pedig oly biztosan járhat itt fölséged, mint Bécs és Bécsújhely között. Szánja el magát fölséged s jöjjön el kertembe. Grázból könnyen erre fordulhat. (1558. szept. 2.

Az 1556-ik évben Batthyány Ferencz Miksa cseh királynak oltóágat küld olyan körtefáról, mely háromszor terem egy évben. Ez a fa - írja - most október havában immár negyedszer hajt virágot. Fölség! igazában mondhatom, hogy magam is szeretném, ha ilyen termékeny lehetnék. (1556. okt. 3.)

Az 1562-ik év őszén Ferdinánd király Ebersdorf ban új kertet alakíttatván, Batthyány Ferencztől kért mindenféle nemes gyümölcsfát. Batthyány a kérésre azt felelte, hogy

198