Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

Takáts Sándor: Kertészkedés a török világban (1917) Valamikor a régi időkben a magyar asszonyoknak és az uraknak a kertészkedés volt a legkedvesebb foglalkozásuk. Mikor a lelkek a gondban és a búban megfáradtak, a kert­jeikbe siettek. Itt találtak vigasztalást, szórakozást és örö­met, ha teljességesen elbúsultanak. Itt növekedett szere­­tetük a hálás magyar földhöz: itt fejlődött a fával és a vi­rággal együtt a saját erkölcsi világuk is. A kertészkedés a művelődésnek nemcsak bölcsője, ha­nem egyúttal hőmérője is. S ha azt tapasztaljuk, hogy ha­zánkban a XVI. században a kertészet igen magas fokon állott, akkor ezt a jelenséget bátran vehetjük fejlődő s erős­­bödő művelődésünk jelének. Minden nemzet nagy és fényesen kiállított munkákban tárta a világ elé kertészetének történetét. E nagy művek­ben még az ázsiai népek kertjeinek leírását is megtaláljuk. Egyedül a magyar kertről nem esik sehol szó. Egyedül a magyar történeti irodalomból hiányzik a kertészet törté­nete. Pedig levéltáraink gazdag anyagot őriznek meg szá­munkra ! S ez az anyag világosan hirdeti, hogy a XVI. szá­zadban a kertészkedés bizonyos ágaiban nemcsak hogy hátrább nem voltunk a nyugati népeknél, hanem sok te­kintetben felül is múltuk azokat. A gyümölcstermelés te­rén például egy ideig vezettünk. A legkiválóbb török gyü­mölcsöket a mi közvetítésünk útján ismerte meg a Nyugat. 195

Next

/
Thumbnails
Contents