Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

is napvilágra kerülnek s akkor büszkén állhatunk a műveltség zászlóhordozói közé.

A XVI. század derekán egész Európában lábrakapott a kertészkedési kedv. Az embereket egészen elfogta az úgynevezett botanikus vágy. Messze foldró'l hozatják a ritkább virágfajokat s kincset áldoznak ismeretlen növények megszerzésére. Nálunk is ugyanez történik. A botanikus kedv a mieinket is elfogja. Gyűjtik a ritka virágokat és a gyógyító füveket. Úri családaink meghozatják a külföldön megjelent füveskönyveket. Nádasdy Tamás magyar orvosa gyógyító füveket és virágokat fest, Batthány Boldizsár a Magyarországban található gombákat festeti meg. Az általános érdeklődés a hazai írókat is elfogja s a XVI. században egymásután jelennek meg a füveskönyvek s a kertről szóló munkák. A világhírű botanikus: Clusius hazánkba jön, megismerkedik legjelesebb kertgazdáinkkal s Batthyány Boldizsár támogatásával kiadja a magyar gombákról, majd a pannoniai növényekről szóló munkáját. Imigyen hazánk egyszerre belekerült a botanikus világirodalomba. Clusius hatásának kell tulajdonítanunk, hogy mindig több és több külföldi tudós kezdett érdeklődni Magyarország flórája iránt s mindig többen keresték fel hazánkat.

A XVI. században a nyugati országok legszebb virágaikat a törököktől kapták. A török mindig virág- és fakedvelő nép volt. Szebb regék a rózsáról, bájosabb mesék a tulipánról sehol sem támadtak, mint a török földön. A kik Konstantinápolyban megfordultak, Busbeck-kel