Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

V. fejezet

tik bé. A lépefájós (dagadós) ha megeszi, csudaképpen használ... 6. A máivá ha kerti, nagy és temérdek levelű, szára három singni, virágja rózsaszabású, veres tudniillik vagy fejér. Ha mezei, engedelmesen lágyít és kevéssé emészt is, a kerti penig mennél nedvesebb, annál gyengébb. A málvafőzések a régi hurutot megenyhítik, az ő levelek főzése penig közönséges olajjal megelegyittetvén az égés ellen használ. 7. A vereshagyma szára vékony, kerekdéd és üres, mely csomós gyökérből (fejből) kél ki, sokrétű, melyek osztán a teteje felé egymástól ugyan kerekdeden válnak el. Meleg csaknem a negyedik rendben, részei temérdekek. Leve levegőég természetű és melegű. Ha egy éjjel meleg vízbe tartatik, a vízbe olyan erőt ád, hogy ha azt megisszák a gyermekek, a gelesztát őbelőlök kiűzi. Sóval egybetörettetvén a sümölcsöt (szemölcsöt) gyökerestől kieszi. Ha fél tyukmonyni benne megtöretik és hozzá egy kicsiny holt mercurius (higany), ismét heréit disznó szalonnája és a borostyán apró gyümölcspora adatik s avval csináltatik egybe és véle a fő megkenetik, a pokolsinnyedés (rüh) tőle meggyógyul. Az ő leve mézzel és rutás ecettel flastrom módjára ruhára kenettetvén a dühös eb marását meggyógyítja. Ezen a fülbe öntetvén a gennyedtséget és az egyéb rothadt nedveket kiűzi és a süketséget meggyógyítja. 8. A párhagyma mind állatjával s mind erejével hasonló a vereshagymához. De a fejes sem az egészségeseknek, sem a betegeseknek nem igen jó, főképpen akik gyenge gyomrúak. Flastrom módra megkészítetvén a megromlott tagokat

135