Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

V. fejezet

sabbak, héjjá sima, színe fejérlő, de fekete szabású. Gyümölcse húsos és leves, kerekded, de az édes nem igen egészséges. Ha magjokkal együtt etettetnek meg, a gyomrot megtisztítják. Az ő magjokból kisajtoltatott lév az árénát megrontja s kiűzi. A cseresznyék húsa bővebb vért nemz és inkább megkövéríti a testet, innen vagyon, hogy a cseresznyével élő verebeknek májacskájok a cseresznyeéréskor sokkal nagyobbak, mint másszor. A cseresznye neme a meggy is, melynek szára hosszabb, maga savanyóbb, színe bársony szín avagy veres.

Az apróbb gyümölcstermő fák következnek, minéműek: i. A borostyánfa a meleg tartományokban önként, nálunk a hidegnek miatta még ültetve is alig nő; levelei hegyesebbek és temérdekebbek, héjjá gyenge és sima, mindéltig zöldelük. Ez az ő használatosságáért a régieknél igen nagy becsületben volt, kik az ő leveleivel a békesség és győzedelemnek jelenlétére éltének és az ő leveleit a tisztviselőknek újesztendőbéü ajándékok helyett mutatták bé. Ezekkel szokták a poétákat is és a doktorokat megkoronázni és felékesíteni. Gyümölcse és levelei melegítenek és igen száraztók. A gyümölcséből való olaj az ő melegítő és lágyító természetéhez képest használ a melly nyavalyái ellen, sőt még sok egyéb hidegségből származottak ellen is a főben, hasban, májban sat. A kólyika fájdalmait is megenyhíti. Az ő porok penig ha borban vétetik bé, a vesék s a hólyagok kövét megrontja...

Következnek immár, amelyek gyümölcsei borítékkal födettetnek el, kik avagy mind éppenavagy csak rész sze129