Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

V. fejezet

rént boríttatnak bé. Az éppen béboríttatott gyümölcsűek ezek: i. A mondolafa, melynek tőkéje hosszabbad, ágai sokak és kiterjedtek, levelei a fűzfáéhoz hasonlók, a kibimbózás előtt virágzik. Az édes mondolák középszerű melegek, metélő, vékonyító, eltörlő s csipés nélkül megemésztő erejek vagyon, innen a sikeres [ragadós] és az enyves nedvességek a tüdőkből való kiadattatásokra csuda amint használnak, főképpen ha megrontatván levesbe vétetnek bé; a máj, lép és vesék megszorulásit kinyitják és a vizelési segélik, de mindezekre hathatóbbak a keserűk. A mondolaolaj a torok darabosságát meglágyítja és az asszu kórságosoknak jó; a keserű mondolákból való olaj penig a fül nyavalyáinak egészséges. 2. Az (olasz) diófa igen magas, héjjá hosszas, sima és fejérlő, levelei nagyobbak, tudniillik hosszabbak, szélesebbek és nehezebb szagúak. Ennek diója ha gyakorta etetik, az ő páráival a melylyet megszorítja, minekokáért hurutot és főfájást szerez, sőt néha a nyelvben is gutaütést. Ezekből egy kiváltképpen való fő orvosság készíttetik, mely csaknem mindennémű mérgek ellen használ, tudnillik: két megaszaltatott olasz diót két fügével és húsz rutalevéllel, egy küs sót vetvén közökbe, egybetörvén liktáriom módra és éhomra bevévén, azon nap megszabadít akármicsodás mérgektől is. Vereshagymával, sóval és mézzel egybecsináltatván, először mindazáltal éhomra rágattatván meg, a dühös eb marása ellen használ. A diónak zöld hajából sajtoltatott lév minden gyulladás és torok dagadási ellen használ.

Ugyan az ebből csepegtetett víz harmadrészéin ecettel

130