Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében (A Pest megyei krónikaírók 1967. május 22-én tartott első megyei tanácskozásának anyaga) - Pest megyei levéltári füzetek 1. (Budapest, 1967)
Dr. Lakatos Ernő: A krónikaírás tudományos és társadalmi jelentősége
köszönetét mondanunk a Hazafias Népfront Pest megyei szervezetének, amelynek a kezdeményező és szervező tevékenysége elvitathatatlan a honismereti mozgalom kifejlesztésével kapcsolatban és most is nagylelkűen, teljes erkölcsi tekintélyével támogatta jelen összejövetelünket. A krónikák a történetírás kezdetét jelzik, egyben a történettudomány legjobb forrásai közé tartoznak. Régen is, úgy gondolom ma is, bár a legélesebb forráskritikát kell alkalmaznunk a krónikákkal szemben, mégis nélkülözhetetlennek látszanak több okból és éppen a hivatásos történészek és levéltárosok szorgalmazzák a krónikák felfektetését és vezetését. A múlt század utolsó harmadától kezdve az írásbeliség úgyszólván elburjánzott és olyan hallatlan méretekben duzzasztotta meg az irattárakat és később a levéltárakat is, hogy a bennük lévő tájékozódás a szakemberek számára is problématikussá vált. A helytörténeti források felderítése, azok értékelése a legnehezebb feladatok elé állítja a történészeket. Az előbb említett nagyméretű aktatermelés a történeti szempontból értéktelen iratanyagot növelte meg. Emiatt is hova-tovább egyre nagyobb súly terelődik a könyvtárakra, a bennük felhalmozódó statisztikai és hírlapanyagra. Ugyanakkor a történés eseményei elsikkadnak, mert akta, vagy hírlapi cikk nem lesz belőlük, vagy ha igen, csak szűkszavú, lényegre nem kitérő, esetleg szépítő jelentés, vagy csupán értesítés készül róluk. Helytörténeti, falutörténeti szinten az emberi történés szintetikus és teljes összefoglalása a kortárs hűséges feljegyzései nélkül szinte elképzelhetetlen. A jövő történészei hálásak lesznek a krónikaíró munkásságáért, mert azok olyan eseményeket, a történések olyan okait képesek feljegyezni, amelyek egyéb hivatalos forrásokban vagy elvesznek, vagy egyáltalán nem rögződnek. Mindezekből következik a krónikaíró történeti felelőssége is. Csak az igazat szabad megírnia és úgy, ahogy azt Scaritus Máté a legrégebbi Pest megyei falukrónika vezetője megírta „Kevi városáról való szép Históriájában” még 1600-ban. „Jeles dolog mindent számon adni, mert az nem hágy soha megcsalatni. Személyt, üdött, helyet kell nótálni, ha akarunk bizony dolgot írni.” A történettudománynak koroktól, világnézettől független tudományos alaptörvénye a dolgokat úgy megírni, ahogy azok 8
